Mi jut eszébe az embernek a karácsony szó hallatán. Szeretet, család, ajándékok, hó, hideg és persze evés, ivás. A karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe, nem áll egymagában a téli ünnepek között, egész ünnepsor épül köré. Az ünnepkör kezdete november végére, december elejére esik, neve advent, mely az eljövetelt, az Úrra való várakozást jelenti. Négy ünnepi vasárnap, s egyéb ünnepnapok, szentek névnapjai tartoznak bele. Ilyenkor adventi koszorút szoktak készíteni, amelyet négy szál gyertya díszít. Ezeket egymás után a négy adventi vasárnapon gyújtják meg.

Luca széke, Luca pogácsa

Különböző népszokások is kapcsolódnak ehhez az ünnepi szakaszhoz. Nálunk a legelterjedtebb hiedelmek egyike december 13-hoz, Luca napjához kapcsolódik. Ezen a napon elkezdenek egy széket készíteni, amelyet karácson előestéjére fejeznek be. Aki a templomban az éjféli misén rááll, az meglátja ki a boszorkány. A lányok szívesen jósolnak Lucakor vajon ki lesz a jövendőbelijük. Kedves szokás a Luca pogácsasütés.

A fenyőfa, a karácsonyfa

Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, amely az évről évre megújuló természet mágikus jelképe volt, a XIX. században feltűnő díszített fenyőfa ezt teljesen kiszorította, jobban mondva helyettesítette. Csodálatosan közelíti meg a fenyőfa témáját egy mosoni népmonda. Amikor Krisztus Urunk a Földön járt, gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve egy sűrű lombú fa alatt húzta meg magát, ez azonban odaszólt neki: állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak. Ezzel utasították el féltükben a többi fák is. Az úrnak ellenségei már a nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr megáldotta a fenyőfát: soha ne hullasd el a leveledet. Te légy a legdélcegebb és a legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát. Ez a mese, a valóság azonban, hogy mindössze talán százötven esztendőre tehető a fenyőfa állítás karácsonyi szokása hazánkban.

Karácsony böjtje

A karácsony böjtje, amely a hamvazószerda és a nagypéntek mellett a legszigorúbb, de örömmel vállalt böjti nap. Ilyenkor reggelire csupán kenyeret és olajba áztatott savanyú káposztát ettek a jó katolikusok. Mások csak kenyéren és vízen böjtöltek. A böjti ebédre üres bableves és mákos guba vagy mákos tészta készült.

A karácsonyi ételek mágikus jelentősége a néphitben

Szinte minden karácsonyi ételnek volt mágikus jelentősége. A bab, a borsó, a mák a bőséget biztosította, a fokhagyma védte az egészséget, a rontás elhárítására diót használtak, a méz az egész életet édessé tette. Egyes vidékeken karácsonykor a kútba dobtak egy almát, vízkeresztkor kihúzták és a család közösen elfogyasztotta, hogy az új esztendőben egészségesek legyenek.

A karácsonyi vacsora

Az ünnep fénypontja mindenütt a karácsonyi lakoma. A falusi ház legjobban tisztelt bútordarabja mindig is az asztal volt. Megteríteni csak ünnepeken szokták. Karácsonykor piros terítő került az asztalra, a piros az öröm színe. Az asztal alá szalmát helyeztek el, a betlehemi jászolra emlékezve és emlékeztetve. Karácsony nem múlhat el – és most hazabeszélek – hal, halászlé nélkül. Elmaradhatatlan a pulyka is, akár gesztenyével töltve, vagy csak egyszerűen egészben sütve. Sokan ilyenkorra időzítik a disznóvágást, így aztán töltött káposzta, hurka-és kolbászhegyek ékesítik az asztalt és terhelik a gyomrot. A diós és mákos bejglivel már csak a szemünket kenegetjük, mert csak az kívánja.

Szakál László a híres soltvadkerti vendéglős ezt írja az ő családja karácsonyáról: „A karácsonyi ünnepi ebéd. Hát az valami fölséges volt. Orja leves savanyú szósszal, szárma, csirkepaprikás, kacsasült, kalács, rétes, amely mákkal, almával, túróval, meggyel és sok más finomsággal volt töltve.” Elmondhatjuk tehát, hogy a karácsony nem a diétáról szól.

Amíg karácsonykor és más ünnepeken a fő fogáshoz tartozott a pulyka vagy más szárnyas, új évkor nem szabad baromfit enni, mert az hátrafelé kapar, tehát az újévben lemaradást okoz. Ezért ajánlatos ilyenkor a disznó, mert az az orrával előre túr. Innen ered az új évi malac fogyasztásának szokása, vagyis malacot új évkor és nem szilveszterkor kell enni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Kívánok Önöknek az új esztendőben

Bor, búzát, barackot,
Kurta farkú malacot,
Kocsijuknak kereket,
Hordójuknak feneket,
Hogy ihassunk eleget.
A jószágnak eleséget,
Takarékos feleséget,
Holtig tartó egészséget,
Az élőknek megmaradást,
A holtaknak feltámadást,
Adjon az Úr Isten!

A hagyományokról:

A koszorút uraló négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Vasárnaponként eggyel több gyertyát kell meggyújtani, s karácsony estéjén az egész fenyőfa fénybe borul. A koszorú fenyőágból készült, amelynek zöld színe az eljövendő reményt szimbolizálja. Az adventi dísz azért koszorú, mert a kerekség az örökkévalóság szimbóluma. Nem mindegy az sem, hogy milyen a koszorú díszítésének színvilága. A keresztény tanítás szerint az advent hagyományos színe a lila a bűnbánat és a megtérés jelképe miatt. A koszorú négy gyertyája közül - a meggyújtás sorrendjében - az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín.

Létezik egy másik színmagyarázat is, e szerint a gyertyák színe - a meggyújtás sorrendjében - kék, piros, fehér és lila. A gyertyák egy-egy, vasárnaponként érkező angyalt szimbolizálnak. A karácsony előtti negyedik vasárnap érkezik egy kék köpenybe öltözött angyal, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A következő vasárnap piros palástú angyala már a tiszta szeretetet sugárzó embereket keresi. A harmadik vasárnap fehér angyal jön, kezében fénysugarat tartva. Megérinti a sugárral azt, akinek tiszta szeretet lakik a szívében. A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, s a béke dalát énekli. E daltól a földben szunnyadó valamennyi mag felébred, így újul meg tavasszal az élet.